Interjú Gáspár-Barra Szilárddal
Mi a szabadulószoba?
A szabadulószoba egy interaktív csapatjáték, ahol a résztvevők be vannak zárva egy térbe. Innen kell kiszabadulniuk vagy itt kell teljesíteniük valamilyen célt, úgy, hogy közben különböző logikai feladatokat oldanak meg. Fontos az, hogy jól dolgozzanak együtt csapatban, hogy az információkat megosszák egymással, hogy odafigyeljenek arra, hogy ki éppen mit old és hogy oldja. Egy jó szabadulószoba egy olyan hely, ahol a csapat jól össze tud rázódni és mindenkinek nagyon jó flow élményben lehet része.
Honnan jött az ötlet, hogy szabadulószobát készíts?
Nekem nagyon-nagyon tetszett ez a játéklehetőség, hogy egy olyan térbe kerülsz, ami bevonz magába. Olyan érzés, mintha eltűnne az egész világ, ami körülötted van. Te most csak azzal a játékkal foglalkozol. Tetszik ez az élmény, amikor az ember ilyet tud megélni, hogy kizáródik a külvilág és valamiért izgalmasnak találtam azt is, hogy hogyan lehet olyan feladatokat készíteni az embereknek, melyek ilyenfajta gondolkodásra késztetik őket és ilyenfajta élményt nyújtanak nekik. Úgy készítettem az első szabadulószobát, hogy nem is voltam még rendes szabadulószobában. Amikor Vajdaságban voltam Petőfi ösztöndíjas, egy cserkészrendezvényen, Pásztor Gáborral (akivel ezt a mostani szabadulószobát is csináltuk) beszéltük, hogy kellene egy ilyet csinálni. Akkor, ott csináltunk először. Sokat olvastam és sok videót néztem szabadulószobákról, hogy ki mit és hogy csinál ezekben. Sokat tanultam. A mai napig viszonylag kevés szabadulószobában voltam, de mindig nagyon élvezem, mikor eljutok.
Mennyi időt vesz igénybe a létrejötte? Mi a folyamata a szabadulószoba megszületésének?
Az ideiglenes szabadulószobákat viszonylag gyorsan el lehet készíteni. Meg lehet csinálni 2 hét alatt. Ha egy adott személyről vagy nagyon specifikus témáról szól, akkor van egy dokumentálódási fázis, amikor olvasunk az emberről, a témáról. Megszületnek az ötletek. Utána kitaláljuk a feladatokat. Ezekből nagy táblázatokat készítünk, hogy néz ki a folyamat, hogy csatolódnak össze a dolgok, miken kell végigmenniük a résztvevőknek ahhoz, hogy eljussanak a végére. Miután kész a terv, elkezdjük gyártani a különböző eszközöket. Utána jön a tesztelési fázis, amikor bejönnek a csapatok, végigkövetjük, hogy oldják meg a feladatokat, min akadnak el. Utána van egy javítás ez alapján. Sokszor történhet az, hogy mi elképzelünk valamit, hogy fog járni az emberek agya és a valóságban kiderül, hogy teljesen másképp van. Akkor újra kell gondolni egy-egy feladatot és meg kell változtatni. Fontos, hogy utána leülünk és elmondják, mi volt az, ami segítette, megakasztotta őket, milyen feladatot élveztek, nem élveztek.
Milyen anyagokat használtok?
Mindent. Amit szobára szabottan el kellett készíteni, azt fából készítettük. A fa olyan anyag, amivel könnyű dolgozni. Most viszont rájöttünk arra, hogy talán nem a legoptimálisabb. Jó anyag, meleg, szeretjük, de például, ha egy pincében rakjuk össze a szobát, a fa nagyon megszívja magát. Gondolkozunk, milyen anyagokkal lehetne még dolgozni.
A térnek mekkora jelentősége van?
Bármilyen térben felállható, de teljesen másként fog hatni különböző terekben. Lesz olyan tér, amelyikben jobban működik és lesz olyan, amelyikben kevésbé. Úgy próbáltuk kitalálni az egészet hogy akár egy nappaliban is össze lehessen rakni az egészet.
Van személyes szabadulószobás élményed?
Leginkább Kolozsváron jártam szabadulószobákban. Az Escape Factory Hádész szobája. A görög mitológia volt a téma. Jók voltak a feladatok, teljesen automatizált volt. Nagyon élveztük. Ez volt a legutóbbi és legjobb élményem. De ez attól is függ, épp milyen állapotban vagy, kik a társaid. Egy jó csapat sokat dob a szabadulószobás élményen.
Mi a célod a szabadulószobával?
Amit most csináltunk, az próbál egy ismeretterjesztő jellegű szabadulószoba lenni. Még nem csináltam ilyet, de nagyon szeretnék ezzel foglalkozni, hogy hogyan lehet ezekbe a szabadulószobákba minél több olyan dolgot bevinni, ami által tanul valamit az ember. Ne csak arra lehessen használni, hogy a csapatszellemet, csapatjátékot fejlesszük. Valamilyen tárgyi tudással is gazdagodjanak az emberek. Ezzel a Nopcsa Ferenc szobával az volt a cél, hogy Nopcsa Ferenc életét minél jobban megismerjék azok az emberek, akik játszanak. De ezt használják már. Ennek kapcsán is sokat nézelődtem. Tanároknak sok segédanyag van, hogy lehet szabadulószobát készíteni. Igazából én ebbe az irányba szeretnék haladni, az oktatást és a szabadulószobákat összekapcsolni. Olyan immerzív játék ez, ami nagyon vonzó tud lenni a gyerekek, fiatalok számára. Amikor igazán bele vagy vonódva ebbe a dologba, könnyebben megragad a fejedben mindenféle információ.
Az online térbe is átültetnéd a szabadulószobád vagy fontosnak tartod, hogy élőben történjen a „megmenekülés” folyamata?
Izgalmas dolog. Covid alatt csináltunk ilyet. A Petőfi Program keretében a Covid alatt mindenkinek haza kellett mennie. Kerestük a módokat, hogy hogyan tudnánk továbbra is együtt dolgozni a közösségekkel. Akkor jött egy ilyen ötlet: többen összefogtunk és készítettünk egy online szabadulószobát. Azt a projektet én vezettem. A témája a „magyar feltalálók” volt. Jól működött az is. Bár ennek nem volt kidolgozott grafikai arculata, nem volt olyan, mint egy tényleges számítógépes játék. Google Form-okkal oldottuk meg. A végén készült ebből egy Google weboldal, amin lehetett játszani. A tapasztalat az volt, hogy még így, hogy ilyen egyszerű eszközökkel van összerakva, így is tudják élvezni az emberek. Csináltunk egy bajnokságot is. Vagy 30 csapat vett részt. Jól sikerült és jó élmény volt azoknak, akik játszottak.
Miért épp Nopcsa Ferenc?
Azért Nopcsa Ferenc, mert nagyon sokat hallottam róla és nagyon izgalmas alak volt. Itt született Déván. Valahol az is cél volt ezzel, hogy olyan személyiséget használjunk fel témaként, aki helyi. Lehetne Houdinivel vagy Michael Jacksonnal dolgozni, de nekem az a célom, hogy helyi izgalmas alakokat, témákat népszerűsítsünk egy-egy ilyen szobával. Így esett a választás Nopcsára. Már késő kamaszkorában dinócsontokat fedezett fel, amiket elkezdett kutatni. Bécsben tanult, oda vitte ki a csontokat. Professzora azt mondta, hogy írja le, amit talált. Így tanult paleontológiát. Széles látókörű ember lett élete folyamán. Rájött arra, hogy nem elég egy tudományágban elmélyedni, hogy fontos az, hogy kitekintsünk más irányokba is. Foglalkozott néprajzzal, földrajzzal, kőzettannal, antropológiával. Egyedi elméletei születtek az őslénytan területén. Nem csak az érdekelte, hogy milyenek a csontok, hanem arra is kíváncsi volt, hogy milyenek voltak azok a dinoszauruszok, hogy éltek, hogy szaporodtak, milyen szokásaik voltak. Ebben úttörő volt. Ő térképezte fel az albán Alpokat. Igazi kalandor volt. Rablóvezérek ejtették foglyul, átlőtték a kalapját. Minden, ami lehetett, megtörtént vele Albániában. Az I. világháború folyamán sokat kémkedett. Főleg Romániában. Pásztornak volt öltözve, volt egy álneve. Ő rajzolta egy részét a Vörös térképnek. Ő volt az első ember, aki repülőt térített el. Kalandos életű valaki és nagyon sokan nem ismerik. Ez volt a cél, hogy ismertebbé tegyük az itteniek, és az erdélyi magyarság körében.
Milyen kortól ajánlott a Nopcsa szabadulószoba? Milyen tudományterületen kell jártasnak lenni, hogy könnyedén ki tudjon jutni az ember?
14 éves kortól ajánljuk. Nincs benne semmi olyan, ami korhatáros lenne. Nem kell hozzá semmilyen háttértudás. Csak azokat a dolgokat kell használni, amik ott vannak. Igyekszünk úgy összeállítani a feladatokat, hogy mindenki saját erőssége belekerülhessen a közösbe.
Szerepel terveid közt további szabadulószobák összeállítása, kivitelezése?
Szeretnék még szabadulószobát csinálni. Vannak terveim. De ezekről még nem árulnék el semmit. Majd, ha meglesz, jelentkezünk velük.
Ha végtelen segítő kéz akadna és sem az idő, sem a pénz nem számítana, milyen szabadulószobát terveznél? Maradnál a mobil verziónál?
Nem maradnék feltétlenül a mobil verziónál. Olyan szabadulószobákat csinálnék, akár több helyen is, ami olyan, hogy egy új világba csöppensz, amikor belépsz. A másik: olyan szabadulószobákat szeretnék, ahol vannak színészeim, akik eljátszanak különböző szerepeket, ahol emberi interakcióra is szükség van, hogy kijuss. Annyira immerzív legyen, hogy azt érezd belekerültél egy mesevilágba. A szabadulószoba kitágítható nagyobb terekbe is. Kincskereső dolgokba is átvihető, szépen lehet színházzal is kombinálni. Ez a másik nagy álom. Például Angliában van ilyen. Egy hatalmas nagy épület több száz statisztával. Bevisznek ebbe a hamleti világba. Van ennek is a forgatókönyve, hogy hogyan jutnak végig az emberek. Annyi a lényeg, hogy a résztvevőknek, bizonyos helyzetekben döntést kell hozniuk. Amit nagyon-nagyon szeretek a színház alkalmazott formáiban, főleg a komplex színházi nevelési előadásban, hogy a nézők úgy vannak bevonva, hogy döntést kell hozniuk és aztán aszerint mennek tovább a dolgok.