Egy hóban fürdő hétfő reggel Fogarasról Kőhalom felé vettem az utamat. A havasok látványában elmerülve elővettem a jegyzeteimet, amelyben összegyűjtöttem a kérdéseimet a firtosmartonosi születésű Siposné Szász Mártával való interjúmhoz, akinek a kezében a tű és a hímzőfonal csodát virágzik.
Utam első állomása Márta egyik tanítványához, Fekete Erzsébet Klárához vezetett, akinek otthonában több évtized kézimunkáinak látványa fogadott. A blúzok, terítők és függönyök varrottas mintáiból sugárzott az alkotókedv és a kifinomultság tökéletes ötvözete. Miközben egy forró tea mellett mesélt arról, milyen örömet jelent számára a kézművesség, bevezetett az írásos varrottasok motívumvilágának gazdag jelentéstartalmába.
Pár óra múlva már indultunk is aznapi utunk végső célállomására: a Szászhomoród felé vezető út szélén fekvő Sipos házhoz, hogy testközelből láthassuk Kalotaszeg, Udvarhelyszék és Torockó örökségének megkerülhetetlen varrottas kincseit.
Márta csak mesélt, és egyre inkább úgy tűnt számomra, hogy a varrottasok hagyománykincse kifogyhatatlan. Minden növény- és állatminta jelentéstartalmát megosztotta velem, majd sorra elemezte az egyes darabokat származásuk szerint: a homoródalmási bogárhátú szálkavarrottastól kezdve az udvarhelyszéki barackmagos varrott csipkén át egészen a vargyasi ágas láncöltésig.
Ha a következő reggel egy régi parasztház tisztaszobájának álmára ébredtem volna, azt hiszem, nem lepődtem volna meg.
A két hölgy találkozása különösen nagy hatással volt rám, hiszen mindketten egy olyan „függőség” szerelmesei, amelynek végtelen tárháza és örök értékűsége kezeik munkájában ölt testet. Az ő példájuk megerősített abban, hogy az alkotásnak nemcsak eszmei, hanem szellemi és lelki gazdagsága is van.
