Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc utáni retorziók áldozatairól emlékeztünk meg Rimaszombatban, a köztemetőben felállított kopjafánál.
Az 1848-1849-es szabadságharc mártírjairól való megemlékezés a Csemadok helyi alapaszerezetének rendezésében valósult meg. A rimaszombati 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat tagjai álltak díszőrséget. A műsort Pataky András szavalata nyitotta meg.
Ady Endre Október 6 című költeményének üzenetét ezen az őszi délutánon, a levelüket hullajtó vén gesztenyefák alatt, még inkább át tudták érezni az egybegyűltek.
Ady Endre Október 6
Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott - hősi áron -
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.
Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsucsókja;
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.
Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szivünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet;
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.
A szavalatot követően Mács Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket, majd Arany Niki énekelt. Sebők Valéria, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának a tagja beszédében az aradi tizenhármakon túl kiemelte azokat a mártírhalált halt hősöket is, kik az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc utáni megtorlások miatt vesztették életüket. Számuk közel 200-ra tehető, s bár nem mindegyiküknek ismert a neve, a haza iránt érzett elkötelezettségük példaértékű, ezáltal érdemesek arra, hogy a nemzeti gyásznapon róluk is megemlékezzünk. Az emlékezés koszórúinak elhelyezését követően a Himnusz közös eléneklésével zártuk múltunk e fájó részének felidézését.
