Csernyik Szende lábbábos, székely népmesemondó látogatott el a lévai magyar óvodás és alapiskolás gyerekekhez, akik csodálattal hallgatták Szende meséjét.
„Az én csóré lábacskámat megcsípte a csihány, s azóta es vakarózik, s addig-addig, míg mára felhúztam a bábukat lábaimra Mókára és Tréfára, hogy ne viszkessenek annyira, hanem járják el a székelynép jóízű mesécskéit”- kezdte a mesélést Szende.
A magyar népmeséinkkel közelebb kerülhetünk a lelki és kulturális gyökereinkhez. A népmese kincs, amit szüleinktől, nagyszüleinktől kapunk az anyanyelvünkön. A mesemagot még gyermekként elültetjük a szívünkben. Ha ezt a magot szeretgetjük, nevelgetjük az évek során - megőrizzük a gyermeket önmagunkban-, akkor felnőtté válva mi is tovább tudjuk mesélni a mesét gyermekeinknek, unokáinknak, mert az élő mesét hallgatva az ember lelke elvarázsolódik:
„A mese gyógyír, a mese játék, a mese csoda, a mese hit, a mese lélek. Mosoly mindenki lelkére.”
Az ide kattintva egy rövid videó tekinthető meg, melyben egy dalocskát tanulnak a gyerekek. Szende a meséjével nemcsak az arcunkra, hanem a lelkünkre is mosolyt csalt. Megajándékozott minket az élő népmese varázsával. Köszönjük szépen Csernyik Szendének az élő kincset, a mesét.
