Jelenlegi hely

Szüreti népszokások Székelyhodoson

/ Garamvölgyi Anett /
garamvolgyi.anett képe
Erdély egyik legszínesebb hagyományvilággal rendelkező népszokásának megjelenése Székelyhodos különlegesen szép, magyar ajkú és magyar szívű településén. - Kémenes Hajnal tanítónő meghívásának köszönhetően 2016. október 2-án én is részt vehettem a méltán híres hodosi szüreti bálon. Ottlétem élményei, tapasztalatai és a csőszökkel folytatott beszélgetéseim alapján szeretnék most egy átfogóbb képet adni a szőlőszedés ünnepéhez kapcsolódó helyi szokásokról.
Szüreti bál SzékelyhodosonSzüreti bál SzékelyhodosonSzüreti bál SzékelyhodosonSzüreti bál Székelyhodoson

A szüret székely vidékeken a szeptember végétől novemberig tartó időszak kiemelten fontos gazdasági és társadalmi eseménye. Már a 16-17. században találhatunk feljegyzéseket, melyek szerint olyan meghatározó, úgynevezett sátoros ünnep kapcsolódott a szőlőszedéshez, amire még a hadviselő vitézek is hazalátogattak. Kezdete általában valamilyen jeles naphoz kötődött, ennek meghatározása azonban településenként eltérhetett, mivel különböző bortermelő vidékeken más és más időpontban vált aktuálissá. Egy általánosan elfogadott időkeret viszont lényeges: mindenhol Szent Mihály (szeptember 29) és Simon – Júdás (október 28) közé kellett esnie a szüretnek. Székelyhodoson a szőlőszedés ünnepének jeles napja rendszerint október első vasárnapja. 

A szüreti munka kora reggel zajkeltéssel, tréfálkozással és vidám nótázással vette kezdetét. Elmaradhatatlan kísérője volt a rezesbanda, ami gazdától-gazdáig haladva húzta a szüretelők nótáit. A zenészek és a dolgos szőlőszedők fizetsége általában szőlőt és mustot tartalmazott. Munkájuk végeztével koszorúval vállukon vonultak át az esti mulatság helyszínére. Ez a koszorú fém- vagy favázra aggatott szőlőfürtökből állt, és esetenként búzával, szalagokkal, valamint borosüvegekkel díszítették. Kezdetben az iparosok, a szegények és a gazdalegények társadalmi rangjuk szerinti külön bálokat tartottak, később egy-egy nagyobb, közös mulatságon ünnepelt együtt az egész település.

A szüreti mulatság még ma is élő néphagyománya a székelységnek, kiváló példa erre Székelyhodos települése, ahol gazdagon virágzik szokásvilága. Régen mindig a csőszök szervezték meg, vagyis azok a legények, akik behívót kaptak, a regruták, közülük is olyanok, akik komolyan vették a közösség szabályait. Egy legény csak a saját korabeliekkel lehetett csősz és csak egyetlenegyszer, amikor rá került a sor. Szokásai elsősorban a 18–19. századból származó uradalmi szőlőmunkások történetein alapultak. Beöltözött főszereplői a bíró, a bíróné, a csőszlányok, a csőszlegények és a táncmesterek voltak. Közülük a legrangosabb szereppel rendelkező bírót és a bírónét maguk közül választották ki a csőszlányok és a csőszlegények. Természetesen a kötelező katonaság megszűnése után ezek a formák változtak: Székelyhodoson napjainkban is jellemzően helyi fiatalok szervezik meg a szüreti bált, ám számos szabálya eltűnt, illetve átalakult. Ilyen például, hogy egy legény élete során többször is lehet csősz, továbbá hogy a betöltendő szerepek különbözősége folyamatosan csökkent. 

A mulatság rendszerint egy felvonulással kezdődik, mely során az esti bált rendező székelyruhás fiatalok feldíszített szekéren és lóháton, 1-2 zenésszel a társaságukban hívogató nótaszóval járják be a falu utcáit, valamint a környékbeli településeket. Régebben a legények lóháton kísérték a bíró és bíróné kocsiját, mögöttük, a szekér hátuljában ültek a lányok virágkoszorúval díszített kosarakkal. A múlt században a menet fontos szereplőjeként tartották számon a borkirályt vagy bálkirályt, aki családjával együtt felelősséget vállalt az esti mulatság rendezéséért. A szüreti menet jellegzetes figurájaként jelent meg egykor a tolvaj és a csősz, akik veszekedésükkel szórakoztatták a közönséget, de rajtuk kívül olyan beöltözött szereplők is előfordultak, amilyen alakoskodókat a farsangi felvonulásokon láthatunk. Székelyhodoson ma leginkább már csak a csőszlányok és csőszlegények szerepei lényegesek. A fentebb említett többi alak feladatait megbeszélés szerint osztják szét a fiatalok és gyakran egy bálon belül is többször váltogatják maguk között.

A hodosi kultúrházban megrendezésre kerülő bál kezdetén a tájegység szokásaihoz hasonlóan a csőszök előadják betanult, hagyományos népi elemekből álló csősztáncukat, amely garantáltan mindenki kedvét meghozza a mulatásra és megnyitja a közös táncot. Ettől fogva a csőszleányok és csőszlegének egyik legfőbb feladata az, hogy a külön erre a célra felaggatott vagy dekorációként használt szőlőfürtöket őrizzék és lopás esetén bíráskodjanak. A bál folyamán ugyanis a résztvevők ezeket eltulajdoníthatják, de akit elkapnak, annak bírságot kell fizetnie. Ha a tolvaj elég ügyes és zsákmányával sikerül elhagynia a báltermet anélkül, hogy a csőszök megfognák, büntetlenül visszatérhet. Székelyhodoson a szőlőlopás még mindig a szüreti bál izgalmas és szórakoztató része. Emellett jelent meg napjainkra az árverezés és a tombola: a színpad elé felaggatott szőlőkoronákból egyre licitálni lehet, egyet pedig a tombolakártyát vásárolt résztvevők között sorsolnak ki az est végéhez közeledve. A befolyt pénzösszegeket a bál fedezési költségeire fordítják. 

A fantasztikus hangulatú, játékokkal, énekekkel és táncokkal színesített szüreti mulatság jellemzően reggelig eltart. Másnapi munka, illetve iskola tekintetében ez nem jelent problémát, hiszen a falu apraja-nagyja részt vesz az ünnepségen és örülnek, hogy végre egy kicsit együtt lehetnek és közösen szórakozhatnak.