A Petőfi Program ösztöndíjasaként Dél-Erdély legnagyobb városában, Brassóban igyekszem a szórványban élő magyarok segítségére lenni. Amikor Márton Áron megemlékezést szerveztem, szép számmal jelentek meg a helyiek az erdélyi püspök tiszteletére. Az eseményen részt vett Bara Zsolt is, aki csodálatos módon meggyógyult Márton Áron közbenjárására. Találkozót kértem tőle, ő pedig készségesen segített. Mint mondta, akármilyen felkérésnek eleget tesz, ha ezzel elősegítheti a püspök boldoggá avatásának folyamatát.
Beszélgetés Bara Zsolttal
Milyen volt az életed a betegséged előtt?
Mozgalmas életem volt, mindenben benne voltam. Egy brassói kávéházban dolgoztam.
Hogy kezdődött a betegség? Mennyi ideig voltál kórházban?
Először elkezdett fájni a hasam. A végén már akkora fájdalmaim voltak, hogy néha kihagyott az emlékezetem. Augusztusban rákot diagnosztizáltak nálam. Elkeseredtem, mert azt hittem a rákban mindenki meghal. Megműtöttek, de kiderült, hogy rosszindulatú volt, és a veséhez vezető úton fertőzést találtak. Kemoterápiás kezeléseket kaptam, ami sajnos túl erős volt, és a vékonybelem tönkrement. Teljesen legyengültem, 30 kg-ot fogytam a másfél hónapos kórházban töltött idő alatt. A fehérvérsejtjeim a minimális szint alá csökkentek, de újabb műtétre volt szükség. Sorban látogattak a rokonok és a barátok, nem értettem, hogy miért. Nekem nem mondták, hogy nagyon nagy a baj. Kicsit már fárasztott is a sok vendég. Az orvos azt mondta a szüleimnek, ha túlélem a műtétet, akkor is pár napon belül meghalok. A túlélési esélyem nulla volt. A műtét során a három méteres vékonybelem nagy részét el kellett távolítani, így csak 90 centiméter maradt meg, amit összetoldottak.
Hogy történt a csoda?
A műtét után az orvosok szóltak Nagy György Attila papnak, hogy jöjjön és szolgáltassa ki nekem az utolsó kenetet, mielőtt késő lesz. Kaptam egy képet Márton Áronról, imádkoztam hozzá. Csiszér Albert-András meggyóntatott. Közben a szüleim, a papok, és az egyházközségekben mindenki imádkozott értem. Ezek után váratlanul jobban lettem, másfél hét után kikerültem az intenzívről. Eleinte nem ehettem semmit, újra kellett tanulnom az ízlelést is. Olyan sokáig voltam ágyban, hogy tolókocsival vittek ki a kórházból. Vettem mankót, azzal sétáltam, napról-napra egyre több lépést tettem meg. Összességében gyorsan felépültem, novemberben visszamentem dolgozni, és decemberben már síeltem. Az újabb CT vizsgálat pedig kimutatta, hogy teljesen egészséges vagyok.
Gondolkodtál azon, miért gyógyított meg Márton Áron?
Nem. Nem értettem, hogy ilyen fiatalon miért lettem beteg. Mi értelme volt ennek a 25 évnek, ha utána meghalok? Ma már úgy gondolom, lehet, hogy pont ez az én életem célja, hogy Márton Áront boldoggá avassák.
Megváltoztál a történtek hatására?
Jobban megszűröm az embereket. Akivel nem érdemes, azzal nem foglalkozok. A baráti köröm megváltozott, mert életmódot változtattam, visszább vettem és csendesebb vagyok. Nem szeretem, ha „csodagyerekként” emlegetnek.
Mi a legnagyobb álmod?
Jelenleg Ausztráliában dolgozom egy hajón pultosként. A célom, hogy minél több helyet lássak a Földön. Jártam már Spanyolországban, Mexikóban, Jamaicában, és szeretnék Peruba, Argentínába eljutni, valamint a szörfözést kipróbálni.
Márton Áron boldoggá avatása jelenleg is folyamatban van. Akinek tudomása van csodás gyógyulásról, írjon a marton.aron@romkat.ro e-mail címre vagy jelezze a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségen. Addig is imádkozzunk érte!
