Lovász Dénes vagyok, 1989-ben születtem Budapesten. Középiskolai tanulmányaimat a Budapesti Ward Mária Gimnáziumban folytattam, majd 2014-ben abszolutóriumot szereztem az Eszterházy Károly Főiskola földrajz szakán, földrajz-történelem tanári szakirányon.

A határon túli magyar közösségekkel először 2007-ben kerültem személyes, majd aktív kapcsolatba, amikor a gimnáziumi osztályommal egy Tamási Áron darabbal felléptünk Erdélyben. Nem csak a figyelmemet szenteltem ezután fokozottan a határon túli magyarság ügyére és a magyar népi kultúránk megismerésére, de irántuk való elköteleződésemben és a magyarságtudatomban is megerősödtem.

Középiskolás éveim végén kezdtem néptáncot tanulni, kezdetben táncházakban, később más-más táncegyüttesek tagjaként mélyítettem el néptáncos tudásomat, érdeklődésemet.

Egyetemi terepgyakorlatom során ismerkedtem meg a máramarosszigeti Hollósy Simon Művelődési Egylet elnökével, aki felkért, hogy az Egylet nyári táborában tanítsak néptáncot. Akkori kedves ismerősömmel (ma már feleségemmel) együtt 2012-ben voltunk először Máramarosszigeten, ahol a nagysikerű tábornak köszönhetően visszahívtak bennünket a következő évre is. A 2013-as nyári tábor után már felléphettünk a közeli Nagybányán, a Főtér Fesztiválon. Ekkor alapítottuk meg a SZIGET Táncegyüttest.

Azóta folyamatosan járunk Máramarosszigetre évközi táncházakat, nyári táborokat tartani. Nagyon jó volt azt tapasztalni, hogy a magyar néptánc és a magyar kultúra mekkora közösségépítő és összetartó erővel bír. Élmény volt látni a fiatalok érdeklődését, néhány esetben személyiségformálódásukat.

A néhány év alatt a táborozó és táncházba járó fiatalokból egy erős és összetartó közösség épült, akik nagyon elkötelezettek a magyar népi hagyományok ápolása iránt.

Büszkék vagyunk rá, hogy 2014-ben megalakulhatott a Hollósy Simon Cserkészcsapat.

Sokat tanultam a közösségépítés és kreativitás terén, amelyek úgy gondolom, hogy a személyes elköteleződés, motiváció mellett rendkívül fontosak az ösztöndíj keretében megvalósuló program- és közösségszervezési, valamint a hagyományőrző feladatok szempontjából.

Úgy gondolom, hogy a Petőfi Sándor Program nagy lehetőség a szórványban élőknek, és ösztöndíjasként minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a korábban elkezdett munkámat még hatékonyabban tudjam folytatni, hozzájárulva a máramarosszigeti magyar közösség további megerősödéséhez.